A mindennapi életben az emberek az acélt és a vasat együtt mindig „acélnak” nevezik. Látható, hogy az acélnak és a vasnak egyfajta anyagnak kell lennie; Valójában tudományos szempontból az acél és a vas egy kicsit különbözik, a fő alkotóelemeik mind vas, de a benne lévő szén mennyisége eltérő. A 2% feletti széntartalmú „nyersvasat”, az ezen érték alatti széntartalmú „acélt” szoktuk nevezni. Ezért a vas és acél olvasztása során a vastartalmú ércet először nagyolvasztóban (kohóban) olvasztják meg olvasztott nyersvassá, majd az olvadt nyersvasat acélgyártó kemencébe teszik, hogy acéllá finomítsák. Ezután acélt (acél tuskót vagy szalagot) használnak acélcsövek előállítására, például szénacél tuskóból üreges profilú acélcsöveket lehet meleg- és hideghengerlési eljárásokkal (szénacél varrat nélküli csövek) készíteni.

A varrat nélküli acélcsövek gyártási folyamata alapvetően két fő lépésre oszlik:

1. Meleghengerlés (extrudált varrat nélküli acélcső): kerek cső tuskó → melegítés → átszúrás → háromhengeres kereszthengerlés, folyamatos hengerlés vagy extrudálás → csupaszítás → méretezés (vagy redukálás) → hűtés → egyengetés → hidraulikus teszt (vagy hibaészlelés) → jelölés → raktározás

2. Hidegen húzott (hengerelt) varrat nélküli acélcső: kerek cső üres → melegítés → átszúrás → fejezés → izzítás → pácolás → olajozás (rézbevonat) → többmenetes hideghúzás (hidegen hengerlés) → üres cső → hőkezelés → egyengetés → hidrosztatikus teszt (hibafelismerés) → jelölés → tárolás.
A vas- és acélgyártáshoz szükséges alapanyagokat négy kategóriába soroljuk, és külön tárgyaljuk: az első kategória a különféle vastartalmú érc-alapanyagokat tárgyalja; a második kategória a szenet és a kokszot tárgyalja; A salak, például mészkő stb. folyasztószere (vagy folyasztószere); az utolsó kategória a különféle segédnyersanyagok, például acélhulladék, oxigén stb.