ROZSDAMENTES ACÉLTERMÉKEK KORRÓZIÓJA

A rozsdamentes acél legalább 10,5% krómot tartalmazó vasötvözet. Ez a króm lehetővé teszi egy nagyon vékony oxidréteg kialakulását a fém felületén, más néven „passzív réteg”, és a rozsdamentes acél jellegzetes fényét adja.
Az ehhez hasonló passzív bevonatok megakadályozzák a fémfelületek korrózióját, és így javítják a korrózióállóságot azáltal, hogy növelik a króm mennyiségét a rozsdamentes acélban. Az olyan elemek kombinálásával, mint a nikkel és a molibdén, különböző rozsdamentes acélötvözetek fejleszthetők ki, amelyek több hasznos tulajdonságot adnak a fémnek, mint például jobb alakíthatóság és nagyobb korrózióállóság.
Az acélcsőgyártók által gyártott rozsdamentes acéltermékek „természetes” vagy vízi környezetben nem korrodálódnak, ezért acélból készült evőeszközöket, mosogatókat, munkalapokat és serpenyőket gyakran használnak Háztartási rozsdamentes acél. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez az anyag „rozsdamentes”, és nem „rozsdamentes”, ezért bizonyos esetekben korrózió lép fel.

Mi okozhatja a rozsdamentes acél korrodálódását?
A korrózió a legegyszerűbb leírása szerint egy kémiai reakció, amely befolyásolja a fémek integritását. Ha fém érintkezik egy elektrolittal, például vízzel, oxigénnel, szennyeződéssel vagy más fémmel, akkor ilyen típusú kémiai reakció jöhet létre.
A fémek egy kémiai reakció után elektronokat veszítenek, és ezáltal gyengülnek. Ezután érzékeny más jövőbeli kémiai reakciókra, amelyek olyan jelenségeket idézhetnek elő, mint például a korrózió, repedések és lyukak az anyagban, amíg a fém meg nem gyengül.
A korrózió önmagában is állandósulhat, ami azt jelenti, hogy ha egyszer elkezdődik, nehéz megállítani. Emiatt a fém törékennyé válhat, amikor a korrózió elér egy bizonyos fokot, és összeeshet.

A ROZSDAMENTES ACÉL KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI KORRÓZIÓBAN
Egységes korrózió
A korrózió leggyakoribb típusát, amely a rozsdamentes acélt és más fémeket érintheti, egyenletes korróziónak nevezzük. Ez a korrózió „egyenletes” terjedése az anyag felületén.
Érdekes módon a korrózió egyik „jóindulatúbb” formája is ismert, bár a fémfelületek viszonylag nagy területeit képes lefedni. Valójában az anyag teljesítményére gyakorolt ​​hatása mérhető, mivel könnyen ellenőrizhető.

Gödrös korrózió
A lyukkorróziót nehéz megjósolni, felismerni és megkülönböztetni, ami azt jelenti, hogy gyakran a korrózió egyik legveszélyesebb formájának tartják.
Ez egy erősen lokalizált típusú korrózió, amelyben a lyukkorrózió kis területét egy lokalizált anódos vagy katódos folt képezi. Amint ez a lyuk szilárdan beépült, „magára épülhet”, így egy kis lyuk könnyen kialakíthat egy üreget, amely sokféle alakú és méretű lehet. A lyukkorrózió gyakran „lefelé vándorol”, és különösen veszélyes lehet, mert ha figyelmen kívül hagyjuk, még akkor is, ha viszonylag kis terület érintett, a fém szerkezeti meghibásodásához vezethet.

Réskorrózió
A réskorrózió a lokális korrózió egy fajtája, amely olyan mikroszkopikus környezetből ered, amelyben két fémrégió eltérő ionkoncentrációjú.
Az olyan helyeken, mint az alátétek, csavarok és kötések, ahol kevés a forgalom, ami lehetővé teszi a savas anyagok behatolását, a korrózió ilyen formája fordul elő. A csökkent oxigénmennyiség a keringés hiánya miatt következik be, így a passzív folyamat nem következik be. Ez befolyásolja a nyílás pH-egyensúlyát, és egyensúlyhiányt okoz e terület és a külső felület között. Valójában ez nagyobb korróziós sebességet okoz, és az alacsony hőmérséklet tovább súlyosbíthatja. A korróziós repedések kockázatának csökkentése érdekében megfelelő kötéstervezés az egyik módja a korrózió ilyen formájának megelőzésének.

Elektrokémiai korrózió
Ha korrozív vagy vezetőképes oldatba merítjük, akkor két elektrokémiailag különböző fém érintkezik, és elektronáramlás jön létre közöttük. Mivel a kevésbé tartós fém az anód, a kisebb korrózióállóságú fém gyakran jobban érintett. A korróziónak ezt a formáját galvanikus korróziónak vagy bimetallikus korróziónak nevezik.